Étkezés és utazás az időben

”Azzal egy időben, hogy megjelent a meleg víz és a kenyérmorzsa a szájpadlásom felületén, egy borzongás futotta át az egész testemet és hatalmába kerített, koncentrálva azokra a rendkívüli változásokra, amit azok okoztak”. Marcel Proust elvesztett idejének keresésekor az elbeszélő egy magdalénát eszik és azon nyomban jelenléte beolvadt egy gyermekkori emlékképbe. Az egész jelenetben világossá vált: egy érzés, a nagynéni, a szülői ház, az utca, a teljes szülőföld. Közepén a madeleine (könnyű teasütemény): egy darab szívecske, mint szétszóródott élet az emlékezetben.

Ez a jelenetet akár egy képzelt tudományról szóló könyvből is kiemelhettük volna, de vajon ki nem élt még át az előbbivel azonos pillanatot? Mikor egy bizonyos íz a múltból hírtelen átjár téged. Valóban az étel alakítja azt, amit egy megindító hangulati emléknek nevezünk? Ez egy olyan emlék, amibe belejátszanak az érzékeléseink. Nem csak emlékezünk az ízre, hanem képesek vagyunk felidézni egy illatot is, egy hangot, egy képet vagy egy érzést, és mindez mindössze egy falatban van benne. Ez az a komplex ösztönös érzékelés, ami megmagyarázza, hogy miért nem bírhat egyetlen torta sem olyan ízzel, mint amilyen íze a nagymamád süteményének van.

Ahhoz, hogy tudjuk, hogy az élelmiszerek miért láncolják össze az oly élénken élő emlékeket, ismernünk kell a mi ősi elődeinket. Számukra az étkezés egy túlélési kérdés volt, és az evés mindig kockázattal járt. A növények mérgezők lehettek, a hús fertőzött lehetett, vagy az étel állottá vált. Hogy el lehessen kerülni az élelmiszerek által folyamatosan okozott betegségeket, a fejlesztő agy felidézte azokat a súlyos megbetegedéseket okozó előző történéseket. Ez történik még ma is, amikor hányingert érezhetünk, vagy ellenszenvvel viseltetünk bizonyos élelmiszerekkel szemben, melyek korábban beteggé tettek.

Azóta kapcsolatunk az élelmiszerekkel tovább fejlődött, túllépte az életfenntartáshoz szükséges funkcióját. Ez lehet forrása az élvezetnek, valami bensőséges érzés, úgymint egy társadalmi, politikai vagy még lelki aktus is. Ily módon, amit megeszünk az központi szerepet játszik a mi azonosságunk felépítésében.

Egyél „komfort élelmiszereket”, különfélék léteznek mindannyiunk számára, mivel ezekhez hozzáadjuk a saját emlékeinket. Megfelelően étkezve tevékenyen keressük a különböző beviteli helyet és időt, ahol és amikor egy jellegzetes befogadó melegséget érzünk a bensőnkben. A televízióban ezen élelmiszereket gyakran úgy mutatják be, mint valamilyen édességeket, tipikus csemegéket, amiket csak különleges esetekben fogyasztunk. Ezeket gyakorta használják jellemzőként, egyes személyiségek hangulati állapotára. Amikor látunk valakit a képernyőn egy hatalmas tölcsér fagylalttal sétálni, vagy körülvéve egy csomag csokoládéval, azonnal tudhatjuk, hogy ez a személy viaskodik a szorongással. Mindazonáltal a komfort élelmiszerek különféle dolgok lehetnek: egy gyümölcs, zöldség, egy halféleség. Egyik-másik akár képes feltárni, hogy a meleg ételek, mint például a bablevesek, vagy a főtt ételek, melyek időnként megtöltik otthonunkban a vacsoraasztalt és főszerepet játszottak a mi lidércnyomásos  gyermekkorunkban, most az élvezet forrása és a legjobb orvosság szomorúság ellen.

Ezeket az élelmiszereket néha egy hirtelen vágytól vezérelve önkénytelenül vesszük meg. Sok esetben nem is tudjuk, hogy miért pont ezeket választottuk, talán  érzelmeinket, emlékeinket  akarjuk így feléleszteni. Nos nagyobb figyelmet fordítva arra, hogy mit eszünk, talán magunkat is jobban megismerhetjük.